Alapelvek a nemzetközi segítségnyújtás kapcsán
Alapelvek melyek alapján a világ menőcsapatai tevékenykednek:
"Felkészülési Fázis- a katasztrófák közötti időszakot foglalja magába, amikor feldolgozzák a már korábban megszerzett tapasztalatokat és kiértékelik azokat ... intézik a gyakorlatokat és tervezik a jövőbeli műveleteket.
Mozgósítási Fázis – a természeti vagy civilizációs katasztrófa bekövetkezése utáni időszakok eseményeit foglalja magába és tartalmazza a nemzetközi USAR (kutató-mentő) csapatok riasztását, mozgósítását és a kárt szenvedett országokba történő kiküldését.
Műveleti Fázis – minden azon műveletet, amely magába foglalja a nemzetközi USAR csapat érkezését a Fogadó Központba (RC), majd azt követő regisztrálását, a Helyszíni Műveletek Koordinációs Központjában koordinációs csapatvezetői értekezletek, eligazításokat (OSOCC), a küldő ország nemzeti katasztrófavédelmi hatóságának tett jelentést, az USAR kárterületi műveleteket, amíg a Műveleti Fázis be nem fejeződik.
Demobilizációs (visszavonási) Fázis– azt az időszakot foglalja magába, amikor az USAR csapatok beszüntetik kárterületi tevékenységüket, a nemzeti és nemzetközi hatóságoknak a végső jelentésüket leadták és megkezdik a felkészülést a haza indulásra. A csapatok visszavonását az OSOCC irányítja a kárt szenvedett országtól az RDC-ig.
Utómunkálati Fázis–az USAR műveletek lezárását követő időszak, amikor az USAR csapatok hazaértek és meg kell írni a misszió összefoglaló jelentését, pénzügyi végső elszámolását, amelynek magában kell foglalnia egy tapasztalati áttekintést, amely a jövőben fejlesztheti a közös együttműködés hatékonyságát."
Nemzetközi kutató-mentő csapatok erkölcsi normái, valamint ezzel kapcsolatos ajánláűsok hazai-és nemzetközi bevetések során:
1. "Az USAR csapattagok alkalmazása és bevetése az első kapcsolati mód az INSARAG-gal, a segélynyújtó és a segélykérő országgal és a helyi hivatalok között.
2. Az USAR csapatot mindig úgy kell láttatni a kívülállókkal, mint egy jól szervezett, magas színvonalon kiképzett szakemberekből álló csapatot, akik különleges tudásukkal képesek arra, hogy segítsenek a rászoruló lakosságon. A küldetések végén a csapatoknak biztosnak kell lenniük abban, hogy a felkészültségük alapján a feladat-végrehajtásuk a lakosság és a közösség szempontjából sikeres volt.
3. Az erkölcsi alapelvek és elvárások magukba foglalják az emberi jogokat, a törvényes, a morális és a kulturális kihívásokat, illetve az USAR csapattagok viselkedését, kapcsolatát a helyi lakossággal.
4. Az USAR csapat minden tagja a saját csapatának, országának képviselője, mintegy nagykövete, és az alapelvek bárminemű megsértése vagy a nem kívánatos viselkedés – a csapat bármely tagjától nem minősülhet hivatalos megnyilvánulásnak, ezért egyéni felelősségi körbe tartozik. Egy helytelen viselkedés bizalmatlanságot kelthet az USAR csapat munkája iránt, és kihatással lehet az érkező csapatok felkészültségére, teljesítményére, továbbá nem kívánatos diplomáciai bonyodalmakat okozhat az országok között.
5. Az akció alatt egyetlen csapattag sem részesülhet előnyben, vagy kiváltságot bármilyen akcióban, továbbá a csapattagok felelőssége, hogy minden helyzetben a megfelelő módon viselkedjenek.
1. a helyi közösség életről vallott értékei;
2. kulturális tudatosság, mint vallás, nemzetiség, életforma;
3. kommunikációs korlátok a nyelvi különbözőségek miatt;
4. a munkaerkölcs és értékek különbsége;
5. különböző helyi népviseletek;
6. helyi szokások, mint étkezés, viselkedés stb.;
7. helyi törvény-végrehajtási gyakorlatok;
8. helyi fegyverhasználat;
9. helyi életfeltételek;
10. helyi vezetési viselkedések és szokások;
11. helyi gyógykezelés;
12. törvénytelen tudatmódosító szerek és alkoholfogyasztás;
13. kényes információk kezelése;
14. mentőkutyák használata;
15. a páciensek és/vagy a halottak kezelése;
16. öltözködési szabályok;
17. nemi megkülönböztetés;
18. pihenési, szórakozási akadályok;
19. helyi kommunikációs akadályok és elfogadott használatuk;
20. áldozatok és épületek képeinek bemutatása;
21. emlékek gyűjtése, pl. házmaradványok stb.;
22. helyi sajátosságok megszüntetése úgy, mint a társadalmi rétegekhez tartozó jelrendszerek használata;
23. tiltott területekre való belépés, pl. katonai körzet, vallási helyek stb.;
24. erkölcsi alapelvek;
25. más csapatok képességeinek és műveleti gyakorlatának elfogadása;
26. pénzjutalom elfogadása a sikeresebb együttműködésért;
27. politikai tényezők;
28. bármilyen akció vagy viselkedés, amely elmérgesítheti a feszült helyzetet."
Forrás: Humanitárius Ügyek Koordinációs Irodája Nemzetközi Kutatási és Mentési Tanácsadó Csoport, Nemzetközi Kutatási és Mentési Reagálás - INSARAG irányelvek című kiadványa, Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság
Utolsó frissítés:
2011.10.8
